Anyának lenni nem a legkönnyebb feladat. Sokszor elfáradunk, hibázunk de amikor a gyerekeink ránk néznek azokkal az ártatlan kis őzike szemeikkel tudjuk, hogy össze kell szedni minden erőnket és türelmünket és tenni tovább a dolgunkat legjobb tudásunk szerint, mert nekik mi vagyunk a világ.

Szóval sok új kezdet van egy anya életében, mikor megfogadja, hogy mostantól minden más lesz, de az új év kezdete talán nagyobb erőt ad, hogy ezeket tényleg be tudjuk tartani.

Az újévi fogadalmaknak nem kell világmegváltó elhatározásoknak lenniük. Itt van 13 ötlet, amivel könnyedén jobbá tehetjük az elkövetkezendő évet, a magunk és családunk számára.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve ebéd után felkaptam Milánt az oviból és arra gondoltam a szép idő örömére meglepem őt és a húgát egy igazán szuper programmal. Kihasználva a délutáni alvásidejüket, nem hazafelé, hanem Ausztria felé vettem az irányt. Mikor két óra elteltével megérkeztünk és felébredtek szerintem azt hitték, hogy még mindig álmodnak. Hatalmas hóemberre, óriás angyalkára és „hóesésre” ébredtek.  

Azóta járunk karácsonyi fotózásra, amióta gyerekeink vannak és bevallom, giccses vagy sem, én imádom. Főleg a kihagyhatatlan ronda pulcsis képeket. Három év alatt pedig sikerült annyi rutint szereznünk, hogy mindössze egy óra leforgása alatt képesek vagyunk összehozni több tucat, szebbnél-szebb, tökéletesen megörökített pillanatot. Mindezt veszekedés, hiszti, idegösszeomlás és szakítás nélkül. És hogy mi a titok? Most elárulom!

Kusza vonalakkal a nyugalomért, avagy egy Zen-firka workshop margója.

Tavaly karácsonyra kértem anyukámtól egy mostanában divatos felnőtt színezőt. Én kis naív, azt gondoltam, milyen jó lesz néha leülni és csak úgy belefeledkezni a színezésbe. Egy kicsit kikapcsolni az agyam, de leginkább a külvilág zajait. Mert az aztán van bőven két kisgyerek mellett. Viszont, ami nem volt ebben az elmúlt majd egy évben, az az idő, hogy egyáltalán leüljek, nemhogy még színezzek is. Kénytelen voltam belátni, hogy számos pozitív hatása ellenére sem vagyok képes otthon megteremteni magamnak ezt a kis ÉN-IDŐT.

Már alig vártam, hogy akkorák legyenek a gyerekeim, hogy leülhessek velük kézműveskedni. Na jó, azért a kézműveskedés erős túlzás, de a lényeg, hogy leülünk és közösen próbálunk valamit készíteni. Mindig olyan dolgot találok ki, amihez nem kell nagy bevásárlást tartani és valóban gyerekjáték megcsinálni. Mint például, egy madáretető, aminek szinte minden kelléke megtalálható a legtöbb háztartásban. Talán, csak maga a madáreledel, amit érdemes előre beszerezni, de azt is könnyedén helyettesíthetjük sima szotyival vagy egyéb magvakkal, amit találunk a konyhába.

4 pofonegyszerű, házi készítésű madáretető:

A gyerekek rafinált kis teremtmények és ahogy nőnek, nem csak a miértek száma lesz egyre több, hanem az egyre furfangosabb keresztkérdéseké is. December 6-a közeledtével pedig felvetődik jó néhány, valljuk be őszintén, teljesen jogos kérdés, a Mikulással kapcsolatban. Szülőként, pedig jó ezekre felkészülni, ha szeretnénk megőrizni a csodák, legalább egy kis részét.

Felnőttként lehetetlen felkészülni a gyermeki agyban megfogalmazódó, valamennyi kérdésre, de azért próbálkozni lehet és szerintem érdemes is.

Mostanában rengeteg sétálunk az erdőben és egyszerűen nem tudok betelni az idei ősz színeivel. Így erre a hosszú hétvégére kifejezetten természetközeli programokat ajánlok. Ha hihetünk az időjárás jelentésnek, szombaton és vasárnap minden adott lesz egy szuper családi kiránduláshoz.

Nézzük merre induljunk ha;

Imádom az őszt, főleg az ősz napsütéses, 20 fok körüli változatát, szóval én már alig vártam ezt a hétvégét. Lehet, hogy ez az utolsó ilyen hétvégénk mielőtt végérvényesen beköszönt a nyálkás, ködös utálatos idő. Ki tudja, szóval, ha tehetjük használjuk ki minden pillanatát és legyünk annyit a szabadban, amennyit csak tudunk.

Tudom, én könnyen beszélek, mert az erdő szó szerint egy karnyújtásnyira van a kertkapunktól. Így mi biztosan nekiindulunk valamelyik erdei ösvénynek, itt a Vértes lábánál, hogy faleveleket, makkot, tobozt és gesztenyét gyűjtsünk. Tesszük mindent azért, hogy a szombati kirándulás kincseit vasárnap felhasználjuk és az így elkészült őszi kiegészítőkkel, igazi meghitt hangulatot teremtsünk az otthonunkban. Na de ne szaladjunk ennyire előre. 

Kezdjük néhány tippel, hogy merre induljunk az alapanyagokért.

Milán 3 éves lesz novemberben és épp tegnap töltöttem ki vele kapcsolatban egy logopédiai felméréshez szükséges kérdőívet, mikor tudatosult bennem, hogy valójában még mennyire egyszerűen fejezi ki magát. Teszi mindezt annak ellenére, hogy én már régóta úgy érzem, vele „mindent” meg lehet beszélni. Így azt is, hogy hogyan érezte magát az oviban. Koránál fogva nyilván nem várom el, hogy az összes napirendi pontot felsorolja és véleményezze, de olyan jó hallgatni, ahogy a maga módján elmeséli mi történt vele aznap.

Tudatosan figyelek rá, hogy az oviból hazafelé ne csak üljünk egymás mellett a kocsiban, még ha fáradtak is vagyunk, hanem beszélgessünk. Ehhez viszont kérdeznünk kell, és hogy válaszokat is kapjunk, nem árt jól kérdeznünk. Nyilván egy három évesnél ez még viszonylag könnyű feladat, és bele sem merek gondolni ez mennyivel nehezebb lesz majd 15 év múlva. Csak remélni merem, hogy ha most elkezdjük a gyakorlást, talán a „semminél” többet is kihúzhatok majd a kamasz gyerekemből.

Épp a minap jöttem haza egy csajos hosszú hétvégéről, így még élénken élnek bennem az emlékek arról, hogy milyenek is a barátaim, mikor a kelleténél valamicskével több alkoholt fogyasztanak. Azt pedig, hogy hogyan viselkedik egy három éves, pontosan tudom, hiszen együtt élek eggyel. A hasonlóság pedig valóban megdöbbentő.

Bevallom erre soha nem figyeltem volna fel, ha nem éppen a pénteki indulásom előtt botlom bele egy cikkbe, ami ezt ecsetelte. Szóval, ha ezek után megkérdezik tőlem, milyen együtt élni egy három éves gyerekkel, csak annyit mondok majd, olyan, mintha nulla huszonnégyben vigyázni kellene egy olyan barátra, aki jóval többet iszik a kelleténél, MINDEN nap, MINDEN percében.