Kusza vonalakkal a nyugalomért, avagy egy Zen-firka workshop margója.
Tavaly karácsonyra kértem anyukámtól egy mostanában divatos felnőtt színezőt. Én kis naív, azt gondoltam, milyen jó lesz néha leülni és csak úgy belefeledkezni a színezésbe. Egy kicsit kikapcsolni az agyam, de leginkább a külvilág zajait. Mert az aztán van bőven két kisgyerek mellett. Viszont, ami nem volt ebben az elmúlt majd egy évben, az az idő, hogy egyáltalán leüljek, nemhogy még színezzek is. Kénytelen voltam belátni, hogy számos pozitív hatása ellenére sem vagyok képes otthon megteremteni magamnak ezt a kis ÉN-IDŐT.
Így döntöttem, irány egy Zen-firka workshop. Jó döntés volt, mert pontosan azt kaptam, amit vártam, plusz egy alapos kézfájást, de megérte.
Megérkeztem!
Anyaként de a mókuskerékben szaladgáló munkavállalóként is azt gondolom a legnehezebb lélekben, fejben megérkezni egy ilyen foglalkozásra. Elengedni az összes fejünkben motoszkáló gondolatot, stresszt, lélegezni egy mélyet és csak magunkra figyelni. Ha ez sikerül az már önmagában üdítő élmény!
Nem csak stresszoldásra jó!
Ha igazán bele tudunk feledkezni a rajzolásba, bekapcsol a jobb agyféltekénk, elengedjük magunkat és mondhatni kirajzoljuk magunkból a stresszt. Ennek a relaxált állapotnak számos pozitív élettani hatása is van, többek között endorfin, azaz boldogsághormon termelődik a szervezetünkben. Szóval ha nem is lesz szép a rajzunk legalább magunknak jót teszünk vele:).
Mit keresek itt?
Az első feladatnál mégis azt gondoltam semmi keresnivalóm itt. Egy papírra 3-4 vonalat firkáltak, amit nekünk úgy kellett kiegészítenünk, hogy valami értelmes kép legyen belőle. Nekem szinte semmi nem jutott eszembe, nem tudtam mit rajzoljak és főleg hogyan.
Kezdjük az alapoktól!
Elkezdtünk alap mintákat tanulni az oktatónktól, aztán egymástól és ahogy ezeket rajzoltuk a saját ötleteim is megjelentek a papíron. Sőt másokét kezdtem kiegészíteni, tovább díszíteni. Elkezdtem elhinni, hogy én is képes vagyok valami szépet alkotni és ami a legfontosabb, elkezdtem élvezni.
Csak élvezd!
Jó volt a csend, végre befelé figyelhettem egy kicsit. Elég volt egyetlen dologra koncentrálnom, magamra vagyis a saját érzéseimre. Na meg persze a lapra és arra, hogy a kezem azt rajzolja, amit a lelki szemeim előtt már látok. És akkor csak jöttek és jöttek az ötletek, az érzések. Büszke és boldog voltam, hogy wow én ilyet is tudok?!
A tanulság
Kell az ÉN-IDŐ és ha otthon nem tudjuk megteremteni magunknak, akkor menjünk el valahová. Legyen az egy Zen-firka workshop, vagy csak egy séta a természetben. Néha mindenkinek ki kell engedni a gőzt. A Zen-firkálásban viszont az a legjobb, hogy bárhol, bármikor bevethető. Csak egy papír és egy ceruza kell hozzá. Ennek ellenére, ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, valószínűleg itthon még egy jó darabig nem fogok nekiállni rajzolni, mert mindig lesz valami „fontosabb” itthoni teendőm. Pedig az lenne a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, mert ahogy a mondás is tartja, ha anya boldog, mindenki boldog! :)
Szóval ezt is, mint ahogyan a jógát vagy a meditációt, receptre írnám fel mindenkinek a mai világban. Amíg ez nem lehetséges, irány egy Zen-firka workshop!
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, kövess az Instagramon valamint kövesd a blogom, ahol további hasznos bababarát tippeket és tanácsokat olvashatsz.
