Az Én-idő igen gyakori és trendi kifejezés mostanában és nem csak a gyerekesek körében. Szerintem a MI-IDŐ, vagyis a párunkkal kettesben töltött minőségi idő legalább annyira fontos, mint a csak magunkra szánt idő. Tudom, minél több gyerekünk van, a lopott órák száma annál kevesebb és 24 vagy esetleg több szabad óra megoldása komoly logisztikai feladat. Ez nálunk sincsen másképp pedig „csak” két gyerekünk van de szülőként hamar rájöttünk, hogy nincs mese, ha jót akarunk magunknak, egymásnak és persze a gyerekeinknek, igenis ki kell szakadnunk a hétköznapi mókuskerékből, amilyen gyakran csak lehet.
Photo by Akshar Dave on Unsplash
Mivel a nagybetűs NAGYMAMÁK, akiknél a szüleink akár több hétre is otthagytak minket nyáron a telken, már leginkább csak az emlékeinkben élnek, így három nap két éjszaka is csak ritkán adatik meg a mi szülői generációnknak. Így mérlegeltem és arra jutottam, ha nem csak évente egyszer szeretnék kettesben lenni a párommal, akkor kénytelenek leszünk egy-egy éjszakára elszökni a hétköznapok és kicsit a gyerekeink elől:). Ez kevesebb szívességgel, logisztikával jár és még talán gyakrabban is megoldható. Most a mi 24 óránkat osztom meg veletek, vagyis hogyan maxold ki az apával kettesben töltött idő minden percét.
Aki olvassa a blogot az tudhatja, hogy imádunk utazni és enni, így legtöbbször valamilyen gasztró helyszínre vagy esemény köré próbálom szervezni ezeket a mini, de inkább mikro vakációkat. Persze mindezt titokban, úgy hogy még a bőröndöt is én pakolom a páromnak csak az időpontot mondom meg. Szóval ez most sem volt másképpen. Egy szuper SVÉT (Stílusos Vidéki Éttermiség) rendezvényt szemeltem ki úticélul (erről a következő bejegyzésben bővebben írok), aminek Balástya és a Platános Kúria adott otthont, ahol természetesen az esemény idejére már nem volt szállás de sebaj mert Szeged alig fél órányira van tőle és ott volt választék bőven szállásból, étteremből és programból is.
Hála a Booking.com-nak már pár perc alatt megtalálhatjuk a számunkra tökéletes szálláshelyet. Ez így is történt, néhány kattintást követően már le is volt foglalva a szobánk a csodálatos Tiszavirág Szállodában, ami így utólag mondhatom tökéletes választás egy romantikus légyottra. „A Tiszavirág egy szálloda, étterem, kávézó, bár egy kortárs műemlék épületben.” Annak minden szépségével és romantikájával. A személyzet szinte csak fiatalokból áll, akik tisztában vannak a mai vendéglátás lényegével. Vagyis, hogy a csodaszép exkluzív környezet nem kell, hogy párosuljon a kimért, kötelezően magázódó stílussal. Nagyon kedvesek, segítőkészek és közvetlenek voltak, mind a recepción, mind az étteremben. Igaz, csak reggeli volt az árban de szerencsére tudtunk estére asztalt foglalni az étterembe, amit kár lett volna kihagyni mert a karamellás paprikás desszertnek az ízét felidézve még most is összefut a nyál a számban.
A vacsoráig viszont bőven volt időnk. Szerencsére. Ugyanis az egyik kedvenc éttermünk pont az M3-as autópálya mentén van, így Szeged felé nem hagyhattuk ki a Csalánosi csárdát egy gyors ebéd erejéig, ahol nem lehet nem sokat enni:). Aki ismeri az tudja, hogy tényleg így van. Szóval cseppet sem bántuk, hogy csak fél 9-re kaptunk asztalt.
A csodaszép napsütésben jól esett volna egy kis séta a belvárosban de sétálni gyerekkel is lehet, mozizni viszont nem. Így hamar megszületett a döntés főleg, hogy otthon még mindig nem jutottunk el a Bosszúállók legújabb részére, szóval irány a mozi. Spoilerezni nem szeretnék de annyit mondhatok, a film magasan felülmúlta az elvárásainkat. Tény, a moziban annyira nem sikerült lemozogni az ebéd kalóriáit de a sors kegyes volt hozzánk és mikor a vacsorára került a sor, szóltak, hogy valószínűleg kicsit többet kell majd várni az ételekre. Mondtuk, hogy semmi probléma. Egyrészt éhesek még mindig nem voltunk igazán, másrészt pedig addig ott volt nekünk a koktél- és borlap is:).
Photo: http://tiszaviragszeged.hu/galeria/
Másnap egy könnyű reggel után sétáltunk egyet a belvárosban. Hangulatos, tiszta és szépen felújított. A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy éppen Vivicitta futás volt Szegeden, így a Dóm és környéke futóktól és zenétől volt hangos.
Mindenesetre egy csendesebb sarkon azért ittunk még egy kávét, majd elindultunk Balástyára, az első Villás reggeli fesztiválra. Ahová a stílusos vidéki szállások, mind elhozták a legfinomabb reggeli fogásaikat. A Platános kúria udvarán, verőfényes napsütésben, szuper zene mellett, babzsákokon megpihenve kóstolhattuk végig az ország legjobb reggeli falatjait. De minden jó egyszer véget ér, így a mi időnk is lejáróban volt, hiába az a kicsit több, mint 24 óra, lassan haza kellett indulnunk.
Utaztunk, hangosan hallgattunk zenét a kocsiban, moziztunk, lassan ettünk gourmet fogásokat, egymás szemébe nézve koccintottunk és boroztunk, magunktól ébredtünk, csendben megreggeliztünk, kézen fogva sétáltunk, nyugodtan kávéztuk, babzsákokon napoztunk és pihentünk CSAK MI KETTEN! És mindehhez elég volt kicsit több, mint 24 óra. Ennyi pedig mindenkinek van, vagyis kell, hogy legyen egymásra, egymásért!
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, kövess az Instagramon valamint kövesd a blogom, ahol további hasznos anya- és bababarát tippeket és tanácsokat olvashatsz!
