Emlékszem tavaly arra a pontra, mikor feladtam. Feladtam, hogy állandóan hajszoljam a lehető legjobbat a gyerekeimnek, mert rájöttem, hogy ebbe bele lehet őrülni és maximum annyit érünk el a túlaggódásunkkal és az önmagunknak való megfelelési kényszerünkkel, hogy „szaranyának” érezzük majd…