„Anya, itt vannak a szellemek”- mondta a barátnőm kisfia, mikor nálunk aludtak. Ezt

valószínűleg elengedtem volna a fülem mellett, ha a kisfiam, nem integetett és

sziázott volna a fürdőszoba ablak felé minden este.

Feltűnt ugyanis, hogy Milán fürdés közben felfelé nézeget, mosolyog, integet és motyorog. Már beültem én is a kádba, hogy lássam, esetleg magát látja-e vagy én tükröződöm benne miközben fürdetem, de egyik sem. Korábban előfordult már, hogy a pelenkázón feküdt és úgy láttam, mintha nagyon nézne valamit. Sőt néha én is szinte kényszert éreztem, hogy megforduljak, aztán persze sehol semmi.

Végül a fürdőszobai „légyottok” hamar véget értek, sőt szinte már feledésbe merültek, mikor beköltözött hozzánk A BÁCSI.

Milánt éppen az esti fürdetés után öltöztettem, mikor közli velem, hogy anya ott a Bácsi. Mire én visszakérdeztem, hogy milyen bácsi? A csúnya bácsi. Nagyszerű. A szívem majd kiugrott a helyéről, szerintem életemben nem öltöztettem olyan gyorsan gyereket, ahogy akkor és már kint is voltunk a szobából. Én azonnal telefont ragadtam és hívtam a párom, hogy elmeséljem neki a történteket ezzel is nyugtatva magam, Milán ugyanis egyáltalán nem tűnt ijedtnek, ebből arra következtettem, hogy a Bácsi csak csúnya volt de nem gonosz.

Hát így költözött be hozzánk a Bácsi, aki aztán egészen sokáig vendégeskedett nálunk. Volt, hogy játék közben jött be a szobába, ott üldögélt egy darabig, aztán elment. Még szegény bébiszitterünket is halálra rémisztette egyszer, mikor mesenézés közben Milán mondta, hogy fél mert megint itt a Bácsi és mutatott a szoba egyik sarkába. Végül olyan gyakori vendég lett a házban, hogy már én is természetesen kezeltem a dolgot, persze örülni nem örültem neki.

Aztán egyszer csak elment és már jó ideje nem hallottam róla.

Mikor utána olvastam a jelenségnek, sok elmélettel találkoztam, ami próbálja megmagyarázni az ilyen és ehhez hasonló eseteket. Szellem, képzelt barát, hatodik érzék, harmadik szem, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy melyikben hisz. Bevallom én hiszek a szellemekben. Sajnos a mi családunkban sokan nem érhették meg a gyerekeim születését, akik joggal lehetnének kíváncsiak rájuk vagy csak szeretnének most itt lenni velünk. Így talán a sok furcsa érzés és történés mögött lehet, hogy valahol ott vannak, ha pedig így van, akkor nincsen okunk félni.

Ettől függetlenül nem könnyű lereagálni ezeket a helyzeteket, de azért próbáljuk meg és közben őrizzük meg a hidegvérünket, hogy ne a mi reakciónk rémissze halálra a gyereket.

1. Ne pánikolj!

Ez szinte kizárt, hogy sikerül. Pont olyan mint nyugodtan lélegezni egy olyan repülőn, ahol fel kellett venned az oxigén maszkot. Ennek ellenére próbáljunk meg nem pánikba esni, hogy ne ijesszük meg a viselkedésünkkel a gyereket.

2. Légy természetes!

Miután megnyugodtam próbáltam teljesen természetesen beszélni a történtekről. Ő nem tudja, hogy szellemet látott, vagy egyáltalán mi az a szellem és ezt nem is hinném, hogy részleteznünk kellene. (persze ha egyáltalán vannak szellemek)

3. Kérdezz!

Én sokat kérdezősködtem Milánnál, hogy hogyan néz ki a bácsi, mit akar stb. Mikor láttam, hogy nem akar róla beszélni hagytam, nem erőltettem de szerettem volna tudni, hogy mit érez a dologgal kapcsolatban.

4. Beszéljen vele!

Mikor játszottunk és szóba jött a Bácsi, mondtam neki, hogy ha fél vagy csak szeretné ha elmenne mondja meg neki nyugodtan, biztosan megérti. Ezzel is próbáltam megnyugtatni őt és persze magamat, és mintha egyszer azt olvastam volna valahol, hogyha szellemet érzünk magunk körül hangosan meg kell kérnünk, hogy távozzon és akkor elmegy.

5. Kérj segítséget!

Ha azt vettem volna észre a gyerekemen, hogy nagyon fél vagy zavarja ez a dolog és ezt éreztem volna a viselkedésén is biztosan szakemberhez fordulok legyen az pszichológus, médium vagy bármi, ami megoldást jelentett volna a problémára.

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz valamint kövesd a blogom, ahol további hasznos bababarát utazási tippeket és tanácsokat olvashatsz!