Nem gondoltam, hogy egyszer ez a két dolog majd ellentmond egymásnak.
Ahogy a világon már több ezren, úgy én is megnéztem a Michael Jacksonról, jobban mondva az ő állítólagos szexuális bántalmazásairól szóló négy órás dokumentumfilmet. Nem azért írom, hogy állítólagos mert nem hiszem el, hogy kisfiúkkal volt szexuális kapcsolata, hanem azért, mert a teljes és tökéletes igazság soha nem fog kiderülni. Élete során sem tudták rábizonyítani ezeket a tetteket, most, tíz évvel a halála után miért sikerülne?!
Amióta nyilvánosságra hozták a filmet, mindenki Jacksonnal van elfoglalva, hogy beteges szexuális ragadozó volt, szörnyűségeket tett és valójában, egy gonosz ember volt. Nekem viszont az a véleményem, hogy igen, ő valószínűleg egy nagyon beteg ember volt, aki szörnyűségeket tett. De feltehetőleg beteg volt. Viszont a szülőknek, mi a mentségük arra, hogy egy általuk is furcsának vélt idegen felnőtt férfi rendelkezésére bocsájtották a gyerekeiket?
A négy órás film alatt végig azt vártam, hogy a két anya közül valamelyik választ ad arra, hogyan lehetséges, hogy ők semmit, de semmit nem vettek észre ebből az egészből?! Hogyan hagyhatták, hogy egy idegen férfi ágyában aludjanak a kisfiaik? Miért gondolták azt, hogy ez teljesen normális?
Mert olyan volt számukra, mint egy családtag, mint egy testvér?! Oké, de még ha az is lett volna, ő a harmincas éveiben járt, míg a fiúk 10 évesek sem voltak. Nem tudom elképzelni, hogy a harminc éves bátyám minden nap együtt akarjon aludni a hét éves öcsémmel és anyám vagy a család ezt ne furcsállja. Vagy, mert ő maga is olyan volt, mint egy kisgyerek?! Hiszen az ágya körül kisvasút pöfékelt és popcornt majszolva nézte a Cartoon Networköt. Bevallom, én ettől nem nyugodtabb, hanem éppen ellenkezőleg, még gyanakvóbb lettem volna. Mert attól, hogy valakinek nem volt, vagy rossz volt a gyerekkora és emiatt lélekben örökre gyerek maradt, számomra még mindig egy felnőtt férfi lesz, akinek ráadásul szemmel láthatóan még valamilyen lelki problémája is van.
De ha mindezek ellenére mégis úgy döntök, hogy a fiam aludjon együtt ezzel az emberrel, vajon akkor sem gondolnám meg magam, mikor a szobájuk egyre távolabb kerül az enyémtől? Sőt mi több, már be sem tudok menni, mert az ajtót bezárták? James édesanyja a filmben megemlíti, hogy néha odament hallgatózni Michael lakosztályának az ajtajához, hogy vajon mit csinálnak a fiúk odabent de soha nem hallott semmit, ami aggodalomra adott volna okot. Ha maximálisan bízom abban az emberben, akivel otthagytam a gyerekem, akkor nem kíváncsiskodom. Nekem ez azt sejteti, hogy igenis ott motoszkált valami a fejében. Kellett, hogy ott motoszkáljon!
Wadenek, akit hét évesen ismert meg Michael és kisebb, nagyobb megszakításokkal hét éven át tartott a kapcsolatuk, még faxot is vett, hogy üzeneteket küldhessenek egymásnak, mikor nem voltak együtt. Ezeket olvasva szintén azt gondolom, hogy egy anyának igenis gyanakodnia kellett volna, hogy itt valami nem stimmel. Azokban a pár soros üzenetekben is annyi érzelem volt, ami több mint furcsa egy férfi részéről, egy alig 10 éves kisfiú irányába.
Nézve Michael és a fiúk közös fotóit, a kézfogásokat, az öleléseket, a tekinteteket nem akarom elhinni, hogy ezt a különös kapcsolatot és mély kötődést az anyák, a szülők elfogadhatónak és normálisnak tartották.
Még akkor sem kezdtek el gyanakodni, mikor Jackson az első, még életében őt ért vádak idején megkérte a fiúkat és családjukat, hogy tanúskodjanak mellette majd mikor ezt megtették, kifizette a család hitelét. A szülők pedig a vádak ellenére is hagyták, hogy a gyerekük akár több éjszakát is együtt töltsön a sztárral. Mondván nem ítélték el Jacksont. Igaz, mert peren kívül megegyezett a vádló családjával tíz millió dollárban. Engem ez megint csak még gyanakvóbbá tett volna, nem úgy, mint a két kisgyerek családját.
Az biztos, hogy Michael és a fiúk nagyon szerették egymást, talán több is volt ez, mint szeretet. Valamiféle rajongással átitatott szerelem. A beszámolók szerint soha nem volt erőszakos vagy durva a két fiúval. Ők így szereteték egymást, ahogyan azt ma, a két egykori áldozat megfogalmazza. Beteges és borzasztó módja volt ez a sztár részéről, szeretete öncélú kifejezésének, kihasználva a gyermeki naivitást és a gyereklélek minden gyengeségét.
A hallottak és látottak alapján valószínűleg igaz, hogy szexuálisan bántalmazta az éppen aktuálisan kiválasztott gyereket, akivel ilyenkor szinte együtt élt. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az őt körülvevő személyzet, menedzsment mindehhez asszisztált. Asszisztálniuk kellett! Mert ahhoz, hogy a Jackson-féle szexuális gépezet működjön szükség volt rájuk és arra, hogy szemet hunyjanak afölött, amit feltételezhetően láttak, hallottak, de legalábbis sejteniük kellett. Na és persze szükség volt azokra a szülőkre, akik feltétel nélkül mondtak le a gyerekük feletti teljes kontrollról, egy ismeretlen és imádott ikon javára.
Sokan mondják, hogy más világ volt még akkor. Amit abban az időben a pop imádott királya megtehetett, ma már valószínűleg egyetlen sztár sem tehetne meg, főleg nem büntetlenül. De az anyák akkor is anyák voltak, a gyerekek pedig gyerekek, akikért felelősséggel tartoztak…volna!
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, kövess az Instagramon valamint kövesd a blogom, ahol további hasznos anya- és bababarát tippeket és tanácsokat olvashatsz!
